Régészeti kiállítás

korsók együtt


„Antik gyökereink”

Budaörs múltja a régészeti leletek fényében

- állandó régészeti kiállítás - 

 


 A kiállítás 3 termében a Budaörs területén előkerült régészeti leletek legérdekesebb és legértékesebb darabjait, valamint rekonstrukciókat és maketteket tekinthetnek meg a Kedves Látogatók. Sok-sok képi dokumentáció és tapintható kiállítás segíti az érdeklődőket a közel 7000 év beutazásában.

        Kamaraerdei dűlőben, a Hosszúréti patak északi oldalán, több korszak régészeti leletei kerültek elő 2002-2003-ban, egy közel 14 hektáros területen folytatott ásatás során. Az itt előkerült kerámia tárgyak tanúsága szerint Budaörs területe legkorábban, a neolitikumban népesedett be (i.e. 5400-4700.). A késő rézkorban állattenyésztő népesség vette birtokába a környéket (i.e. 3400-2900. Péceli – badeni kultúra), kiterjedt településük félig földbemélyített lakóházai, hulladékgödrei, kemencéi és temetkezései tanúskodnak az egykori lakók hétköznapi és kultikus életéről. A bronzkori településmaradványok és temetőik szintén a patak parti domboldalon helyezkedtek el (i.e. 1500-800. urnamezős-kultúra).

Pannonia provincia létrejöttével (i.sz. 1. sz.) a területen gazdálkodó kelta eredetű lakosság (eraviszkuszok) az Aquincumhoz való közelsége miatt igen élénken kapcsolódott bele a római politikai-, kulturális- és kereskedelemi életbe. A falu, azaz „vicus” városias elrendezettséget mutató civil település volt, ahol számos gazdag polgár rendelkezett birtokkal. A település neve „Vicus Teuto” volt, egy oltárkő tanúsága szerint. A kora római korban (i.sz. 1-2. sz.) félig földbemélyített paticsfalú házakban, ill. felszíni cölöpszerkezetes boronaházakban éltek az őslakos kelták. A mezőgazdasági termeléssel, állattenyésztéssel foglalkozó településen a kőépítkezés csak a 2. század elején kezdődött el. A 25 feltárt kőépület egy része félkörívbe elhelyezkedő házsorokat alkotott, amelyek többhelysége lakóház, raktár és műhelyépület volt, sok téglaégető és kenyérsütő kemencével. A késő római korban, a markomann háborúk során leégett a település, ám a limes többi településéhez hasonlóan a Severus-korban (i.sz. 3. század) még gazdagabb formában és méretben építették újjá. Kövezett utak és terek, többhelységes, középfolyosós épületek, amelyekben padlófűtés is volt, különböző isteneknek készült szentélyek (Jupiter, Hercules, Terra Mater), fejlett ipari negyed és az elkülönült temető jellemezte a települést, amely egészen a 4. század végéig lakott volt.

A település fontos része volt a temető, amely a dombtetőn helyezkedett el, itt 466 sír került feltárásra. A temetkezések között egymás mellett figyelhetőek meg a bennszülött lakosságra jellemző egyszerű földsírok és a római szokásokat követő hamvasztásos urnasírok, ill. a késő római korban a kövekből, vagy téglákból, tetőcserepekből épített csontvázas sírok. A halottakat viseleti és gyakran használati tárgyaikkal együtt temették el, ékszerek, kerámia és üvegtárgyak, vas eszközök árulkodnak egykori viselőjük vagyoni helyzetéről. Egyedülállóak az épen előkerült kora római kocsitemetkezéses sírok (2-3. sz. eleje). Az őslakos kelták hite szerint a halott kocsival utazik a túlvilágra, ezért település gazdagabb rétege nemcsak sírkövein, hanem temetkezési szokásaiban is követte ezt a hitvallást. Alulra a helyszínen lándzsával leszúrt lovakat fektették, majd felülre a kettő, ill. négykerekű, vas és bronzalkatrészekkel gazdagon díszített kocsikat temették a szertartás során.

A népvándorlás korában avarok éltek a településen, szórványos sírjaik a római kőépületek között feküdtek. A honfoglalás-korban a kabarok három törzséből a városunk nevét adó Örs nevű törzs telepedett le. A kiállításon látható rekonstruált férfisír a Tűzkőhegyen került elő. Gazdagon díszített fegyverei és öve alapján egy kisebb rangú katonai vezető lehetett a 10. században.

A középkorban Budaörs területén három település virágzott, amelyek története az okleveles adatokból jól ismert: Örs, a mai óváros területén, Horhi Kamaraerdőben a Beregszászi út mellett, és Csik a Törökugrató lábánál a Budakeszi-árok mentén. Ez utóbbi két település területén voltak régészeti feltárások 1958-ban és 2002-ben.

Az Árpád-kor első évszázadai óta folyamatosan lakott Csik falu maradványai a volt Nyugdíjaskert területén kerültek elő. Félig földbemélyített veremházak, árkok, kemencék, hulladékgödrök, kerámia, fém és csontleletek jelzik a 13-14. századi falu életét.  A törökkor végére a település elnéptelenedett, a területet az elkövetkező évszázadokban már csak mezőgazdasági termelésre használta a Zichy-család. A komplex kutatás részeként, az Önkormányzat támogatásával egy régészeti park jött létre a területen, ahol az Árpád-kori falu egy részlete tekinthető meg, változatos kulturális és szabadidős programok kíséretében. Csiki Pihenőkert, Árpád-kori régészeti park, erdei iskola és nyári tábor, Budaörs Virág u. 6.

 

 


 

A kiállítást rendezte: dr. Ottományi Katalin és dr. Mester Edit, régészek.


A kiállítás Budaörs Város Önkormányzatának, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Budapesti Történeti Múzeumnak köszönhetően jött létre.


A kiállítás elkészítésében a Régiségbúvár Egyesület tagjai vettek részt.

DSC02241
DSC02417
DSC02373